a hango o o ok,
Szavak és csendek..."

Hol is kezdjem?

Nehéz. Nehéz ebben az über nyitott és mindenki felé píszí és elfogadó társadalomban egy kutyaközönséges dugást lefolytatni.
A gyerekek, szomszédok, rokonok, vagy csak a járókelők. Mind-mind, csak arra vágyik, hogy hallja mi történik. Vagyis nem vágyik. Pont ez a baj. Sőt. Az egészséges mentális fejlődésük érdekében (miért nem tanulhatják meg, hogy ez a normális párkapcsolat, nem pedig a titkolózás, ami megmérgezi az együttlét intimitását?), vagy a másnapi kioktatás, vagy csak szigorú tekintetek elkerülése végett, a "nem vagyok kiváncsi rá hogy keféltek!" kirohanások megúszásáért, muszáj halknak kell lenni. Csendben kell csinálni.

Nem arról beszélek, hogy ne sikítson közben a nő (miért ne, én imádom?!), hanem még az is gáz, hogy ha a másik szobában vannak mások, akkor éjszaka minden nesz, zaj felerősödik, és kínossá válik.
Az ágy nyikorog (hogy forgassam a nőt, hogy ne?). Ha bekapja cuppog és glu-glu (hmm, de jó is az).
És a:
- Nem is voltam hangos!
- Tényleg? Szerinted miért szorítottam a két párnát az arcodra? Azt hitted folytogatóst játszunk?

És a legjobb, a letagadhatatlan, a minddenki által felismerhető: a fitymacsattogás.
Ez egy összefoglaló, név, nem is feltétlen a pénisz azon részéről szól. Ez az általános, nedves, valami a valamibe hang. Lehet akkor, amikor a zacsi a csiklóhoz csapódik (sokan szeretik), vagy a gyors behatolás hangja, ahogy egy pilanat alatt szétfeszíti maga előtt az uborka a nedves puncit. Vagy ahogy kicuppan belőle. Ebben benne van a légnyomás külömbségből adódó cuppanás is. És egyik hangutánzó szó sem adja vissza jól. Csattog, cuppog, de inkább mintha csámcsognál, vagy amikor ragadós a szád, esetleg a nyálad akarod igazítani, és nyitod az állkapcsod, de a nyelv még fel van tapadva a szájpadlásodra és csatt. Finoman lecuppan. Talán arra hasonlít.

Volt egy lány, aki nagyon szeretett csókolózni. Ügyes is volt benne, szerettem, ha elkezdtük, az bőven befért előjátéknak, olyan izgató volt. Egy darabig. A nyolcadik perc után még mindig nem unta meg. Gondoltam kivárom, de nem. Az már sok volt. És néha cuppantott közben. Mintha mű foga lenne. Valószínűleg ezt is túlélném, csak később annyi minden nem stimmelt vele, hogy így visszatekintve, már ezt is gáznak érzem.

És a fenékre pacsi? Egyre jobban, egyre hangosabban? Ki ne szeretné? Hallgatni bezzeg, azt már nem!

És a legkülönlegesebb és legmegbotránkoztatóbb hang?
Egy volt kollégám mondta mindig a helyett, hogy "ez nem fontos", "nem érdekes", "az semmi".
Aztán egy sztorit is hallottam tőle, amiben mesélt róla. Majd nem sokkal később megtapasztaltam, hogy mi is a
pinafing.
Bocs, nincs szebb szó rá, én legalábbis nem hallottam (puncipuki?).

Egy-két nőnél tapasztaltam csak, szóval nem általános, de előfordul, ki tudja miért és izé.
Ez akkor van, amikor alapos kúrásnak vetjük alá a hölgyet. A dákót messziről (pár centi), a levegőből döfjük bele a mézes csuporba, vagy tövig nyomjuk, vagy nem, nem is ez a fontos, hanem hogy ki, és be, ki, és be. A lényeg, hogy mindig a levegőből indítunk.
Na. A deformációk, és a tömítettség miatt, ilyenkor konkrétan telepumpáljuk a vaginát levegővel. Ez van. Ez nem szándékos, nem erre megy ki a játék, hanem az élvezett miatt.
Szépen eljátszunk, ki elélvez, ki nem, ízlés szerint (mondjuk én inkább igen, ugye nem baj?), majd a pihenés és/vagy indulunk tisztálkodni rész közben kiszabadul a levegő.
Ó, igen. Nem halk, de sokáig tart. A nő, az első alkalmakkor szégyenli magát, de aztán megnyugtatod, hogy rendben van. Aztán együtt nevettek! És nincs szaga, ne aggódj.

És ide jönne egy záró akkord, amiben összefoglalom az eddigieket, majd egy kis humort kanyarítok a végére, de inkább ezt nektek. :P

És ettől függetlenül, keletkeznek ám az új történetek. Csak ezeket lehet, hogy sosem írom le. Bocsi. Vagy majd talán tíz év múlva. Pfuj de rossz vagyok.