Nagyon gyorsan kéne ezt leírnom, mert percről percre kopik az "élmény".Az a baj, most írtam le a végét, szóval már egész máshogy áll össze az eleje a fejemben. Tehát. Elhívott magához, először. Juj de jó! Nagy ház a puszta közepén. Minek neki ekkora ház? Egyedül. Mindegy. Szép, frissen felújítva…

kb. egy év eltelt és "nagy magányomban álmodoztam rólad", mert gondoltam, alkalmi kapcsolatnak még lehetne, bár nem volt kiemelkedő, de volt amit szerettem benne. Őrlődtem, mit is csináljak. Felmelegítsem a kapcsolatot, vagy keressek mást? Az egyik havernak is elmondtam, hogy nem tudok dönteni. -…

Találtam egy ilyet. Akkor készült, amikor kezdtem belebonyolódni egy kapcsolatba. Éreztem, hogy nagyon jó lesz, de már előre féltem, hogy bármikor vége lehet. Szóval írtam magamnak a jövőbe, hogy szakítás után ne forduljak be. Szánalmas? :) Hej! Utálni fogod ezt, és talán ki is dobod olvasatlanul.…

Margóval szép volt az élet. Minden percét imádtam. Csak az volt a baj, hogy kevés volt belőle. A gyereke, a beteg anyja, az utazás, a válás, a munka, mindig volt valami, ami miatt rám nem jutott idő. Így, hogy ennyire tökéletesnek éreztem, még jobban fájt. A nagy önsajnálatban emiatt, úgy döntöttem…