Apró gondolatok bukkantak fel. Tényleg nem jó se együtt, se külön. Ha vele vagy, arra vágysz, bárcsak külön lennétek? Utána meg két nappal, majd megörülsz tőle, hogy nem láthatod csak napok múlva? Igaz az a sok dal, amit annyian megírtak már?
Se veled, se nélküled..
Egyszer forró vagy, egyszer jéghideg... Jó, ez nem egészen ugyanaz.

Tényleg jobb szakítani, mint hagyni, hogy kidobjanak. Persze, tudni kell, hol az a pillanat, amikor már kihoztad a maximumot belőle, de még azelőtt vagy, hogy ő mondaná ki: Vége! Nehéz pont elkapni a megfelelő helyzetet.
Akivel szakítottam, nem vágyom utána. Még ha fel is melegítettem volna vele a kapcsolatot, és rákérdeztem, nemet mondott, nem fájt. De az, aki engem dobott? Kell, mint a vesztés! Pedig nem is volt olyan jó. Sőt, akit előtte dobtam, jobb volt, mégis az utóbbit választanám.

Csak nem megy ez a szakítás dolog nekem. Megvárom, míg kirúgtok!